Két előadásé a 2011. évi Paál István Diploma (Magyarország)

A díjazott előadásokat a Feszt-Festen (Fesztiválgyőztesek Fesztiválja) látott előadások közül választották ki a felkért szakemberek (Cserje Zsuzsa, Csizmadia Tibor és Nagy András László).

Yasmina Reza: Művészet - A Körmendi Kastélyszínház Társulat előadása

Játsszunk Oidipuszt!!! avagy Oidipusz – a Laboratorium Animae Társulat előadása

 

Korábbi Paál István Diplomás előadások

2005-2006 Kompánia Színházi Társulat (Budakeszi) – Kárpáti Péter: Tótferi

2006 2007 Orfeusz Társulat (Tatabánya) – Spiró György: Kvartett

2007-2008 Apró Színház (Budakeszi) – Trebla bárány

2008-2009 Fészek Színház (Gárdony) – Cziczó Attila: Fém

2009-2010 Soltis Lajos Színház (Celldömölk) - Álomevők

 

Művészet

A Körmendi Kastélyszínház Társulat előadása

Játsszák: Vörös Attila, Tahin Zsolt, Szép Dániel

Rendezte: Szegezdi Róbert

A társulatról:

A körmendi társulat a Batthyány-kastélyban elhelyezkedő 450 férőhelyes színházteremben tevékenykedik. Célja a város és vonzáskörzetébe található településekre színházi előadásokat eljuttatni.

A társulat ezzel a bemutatóval ünnepelte 15. születésnapját.

 Az előadásról:

Yasmina Reza színműve az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb színházi sikere, párizsi ősbemutatója óta a világ ötven nagyvárosában mutatták be. Budapesten a Katona József Színház játssza. A szerző anyai ágon magyar származású.

A csehovi finomságokat felszínre hozó körmendi előadás abban az üres térben játszódik, ahol Peter Brook szerint minden megtörténhet: itt és most életre kel, vagyis megszentelődik a színház. A piros kanapé, a hófehér vászon meg a színpadi fekete doboz - a játéktér keskeny sávjának két oldalán, egymással szemben foglalnak helyet a nézők - kompakt színpadi világot teremt. (Most mondjuk azt, hogy Párizs vagy Körmend - úgyis a lélek tájain járunk?)”  Ölbey Lívia (Vas Népe)

Ahogy a zsűri fogalmazott, a körmendiek előadásának szakmai minősége, a szereplők felkészültsége, alázata a professzionális színházak sorába emeli a KASZT „Művészet”-ét. A Kastélyszínház előadása számtalan meghívást kapott a fesztivál folyamán, egyebek között veszprémi, budapesti, magyarpolányi, pécsi (POSZT) fellépési lehetőségekkel:
– Olyat tudnak ők, ami keveseknek adatik, amire a szakma is csak elismeréssel tekinthet! – fogalmazott zárszavában Pataki András, a zsűri elnöke. 
Rábavidék

A Körmendi Kastélyszínház Társulat háromszereplős kamaradarabja egy hármas férfibarátság révén tárja elénk az emberi viszonyok árnyalt dinamikáját. Yasmina Reza Művészet című darabja köznapi emberekről szól. Szegezdi Róbert rendezése a józan paraszti ésszel szembenállónak mutatkozó konceptuális művészet (egy monokróm festmény megvásárlásának) apropóján a köznapi, a normalitás alig látható megbillenéseire mutat rá, és Szép Dániel, Vörös Zsolt valamint Tahin Zsolt ennek megfelelően mozdul el a „természetes” hangvételű játéktól a groteszk – rappelésbe, tikkelő szövegismétlésbe, vagy éppen verekedésbe, pofozkodásba hajló – stilizációig.Varga Anikó (Revizor)

Az előadás stílusa a realista játékmódot veszi alapul, ezt zökkenti ki különböző eszközökkel: ilyen a fényváltással, zenei kísérettel megszólaló belső monológ, olykor a jelenet narrálása, a Marc jellemzésére is szolgáló, de ugyanakkor stilizációt is szolgáló ismétlések, Yvan rap-betéte, a hétköznapi szituációt szimbolikus képpel helyettesítő jelenetezés, mint Marc és Serge hosszan kitartott pofozkodása, és ide tartozik a nézők megszólítása is. Ezek a megoldások nemcsak elidegenítő effektusokként hatásosak, de hatásdramaturgiai szempontból is jó szolgálatot tesznek. Noha ugyanis a darab maga folyamatos nézőpontváltásokkal dolgozik és ennek megfelelően bővelkedik a fordulatokban is – összességében mégis inkább a finom elmozdulások jellemzik – aminek érzékeltetésére ugyancsak alkalmasnak bizonyult a társulat. …Erős élményt nyújtott az előadás, az utolsó képeket, a festményre rajzolt síelővel, az egymás mellett kuporgó játszókkal valószínűleg sok néző magával vihette – az igazán megrendítő hatás is csak egy karnyújtásnyira maradt. Szivák-Tóth Viktor (Játékos)

 

Játsszunk Oidipuszt!!! avagy Oidipusz (Babits Mihály fordításának felhasználásával) – a Laboratorium Animae Társulat előadása

Szereplők: Alexics RitaBoros ÁdámCsizmadia PatríciaDézsi DarinkaEszes SzabolcsFazekas VeronikaGábor ZsuzsaHajagos MihályKrausz GáborLukács AndrásRédei RolandSomodi RékaSütő András MiklósSzabó Kristóf 
Díszlet és jelmez: 
Fűrész Zoltán 
Zene: 
Alexics RitaKrausz Gábor

Rendezte: Sardar Tagirovsky

A társulatról:

A Laboratorium Animae társulat 2008 óta működik.  Neve magyarul: A Lélek Laboratóriuma. Az elnevezés a folyamatos kísérletező munkára utal, mely a színészektől komoly belső munkát követel meg. A cél a képzelet világának feltárása, álmok tanulmányozása, tudatalatti világ tudatos kezelése, a színész játékkedvének felelevenítése, színházi formák keresése és azokon való túllépése.

Hajagos Misi porondmestere vezet minket a térbe, beszél hozzánk, vicceket mesél, behívja a színészeket, közben nagyon figyel rá, hogy nehogy igazi porondmester legyen. Így születik élő színház a Játsszunk Oidipuszt!!!-ban.

 A fő sztorit mindenki ismeri, de azért átismételjük az elején, így könnyen szakadhatunk el tőle, könnyen teheti nevetségessé az előadás, vagy aktualizálhatja. Így lesz a karból lelkes-színjátszó gyülekezet, akik széket, asztalt formálnak, ha kell; dögvészes népet, persze; máskor Oidipusz lelki szenvedéseit szimbolizáló alagutat. Ha nem értenénk, megmagyarázzák, és mi jót nevetünk. A Mónika-show két szereplője is lehet a kar. Balhéjukból megértjük a vérfertőzést, az előadás második felében ők jönnek takarítani a vakítás után.

A két részt videóbejátszás választja ketté, melyen görög tüntetőket, magyar hőbörgőket és a megidézett tv-műsor egy részletét is láthatjuk. Az első rész a közösség felől közelít kellék nélkül, stilizáltan; a második rész intim, a családot vizsgálja, helyszíne egy fürdőszoba, valódi káddal, sminkkel, mécsessel, stb. A játszók otthon érzik magukat mind a két térben, jó ritmusérzékkel, remek összhangban dolgoznak. Hodászi Ádám (Játékos)

 „Feszes ritmusú, pörgetett jelenetek, báb-etüd és filmvetítés közjátékok, Oidipusz a porondon—van valami varieté íze az előadásnak, amikor a bűvész minden elemet kivarázsol a kalapjából, mert egy kicsit szeretné megmutatni, kavalkádot festenek a különböző eszközök, de lehet velük utazni, sodornak a tragikus hős sokszor unalomig elmesélt drámájában.” – Tóth Réka Ágnes (Játékos)

„A precízen kidolgozott blődli azután össz-társulati szinten folytatódik, hogy az előadás második felében egyre ritkuljanak (de azért sose fogyjanak el teljesen) a gegek, és hogy közben minden ezzel szembemenő törekvés ellenére és miatt, szinte „észrevétlenül” megtörténjen a dráma. Mert a mítosz és a kibeszélő show, a karneváli hangulat és a véres tragédia, a nevetés és a könnyek pontosan ilyen közel vannak egymáshoz.”- Jászay Tamás (Revizor)

A fesztivál utolsó, talán legjobb előadásaként a Játsszunk Oidipuszt!!! Avagy Oidipusz a színházi játékhelyzet pőre valóságából indul ki, és az erre irányuló poénok burjánzásának fokozatos elcsitulásával nyit teret a thébai király tragédiájának. A Laboratorium Animae Társulat blődli-rengetege szórakoztató, ez a könnyedség önmagában kisebb sírt ásna az előadás alatt, de nem ez történik: Sardar Tagirovsky rendezése profi arányérzékkel adagolja a különböző műfajok és előadásmódok – stand-up comedy, árnyjáték, kibeszélő show, és az amatőrszínház kliséinek – paródiáit, miközben a mitikus történetet a kezdeti jelzészerűségből kidolgozott drámai jelenethez, az önnyomozás megrendítő eredményéhez vezeti. Anélkül persze, hogy végleg lemondana a kiszólás jogáról és öröméről, hiszen a történetértés szempontjainak párhuzamossága, a tragikomikus kettősség nem csak az emberi természetről beszél lényegien, de a színházi befogadás természetéről is. 


 Varga Anikó (Revizor)