olvasnivaló

Diákszínház Pécsen

A pécsi Apolló Kulturális Egyesület március utolsó hétvégéjén rendezte meg az ODE dél-dunántúli regionális fesztiválját tizennégy csoport, kb. 150 lelkes diákszínjátszó, részvételével.

Gödöllői siker az Impró döntőjében

 

Az előzményekről már többször beszámoltunk, most csak röviden: pályázati támogatás hiányában sokáig úgy tűnt, hogy ebben az évben nem lesz Impró-feszkó. Ám a sors - más szóval maguk a színjátszók - úgy hozta, hogy egyre-másra jelentkeztek a segítők és a társulatok, hogy igénylik a játékot, és az MSz-JSz anyagi hozzájárulása nélkül is készek megrendezni azt. Sőt, a fesztivál tovább fejlődött, ugyanis az eddigi bevált helyszínek mellett (Budapest, Békéscsaba, Vasvár, Nyíregyháza, Pozsony helyett Rév-Komárom) új helyszínként Gyöngyös is csatlakozott. Mindösszesen 63 mini-társulat több, mint 250 színjátszója játszott velünk.
16 csapat kapott meghívást a 2012. március 24-én, Gyöngyösön megrendezett Maestrók Találkozójára, vagyis a döntőre. 13 csapat érkezett meg az ország, sőt, a Kárpát medence közeli és távoli vidékeiről: Nyíregyházáról, Nagykállóból, Békéscsabáról, Szeghalomról, Rév-Komáromból, Őrsújfaluból, Körmendről, Zalaegerszegről és Gödöllőről. A három távolmaradó a három meghívott budapesti társulat volt. (Hm…) Sebaj, így is zsúfolásig megtelt játszókkal és érdeklődőkkel a Helyőrségi Klub nagyterme, nélkülük is remek hangulatú, magas színvonalú játék folyt. Üde színfoltot jelentett a Nyíregyházáról érkezett gyerek csapat és a szüleikből álló kis társulat. 
Játékmesterként Regős János, a MSz-JSz elnöke debütált, remek és újszerű feladatokkal inspirálta a játékosokat. Valamennyi mini-társulat 4-4 feladatban mutathatta be játékkedvét, színészi felkészültségét és ötletességét. Közülük a 6 legjobb (a 2 gödöllői csapat, a nagykállói 3.14 NA, az őrsújfalusiak, a komarnóiak és a házigazda Mozaikosok) újabb két feladatban „mérkőzött meg”.
Nemes és heves „küzdelemben”, a közönség élénk reagálása mellett alakult ki a 2012. évi Improvizációs Fesztivál Maestrók Találkozójának végeredménye:
Arlechino Díj: Spagetti (Club Színház, Gödöllő – Czirle Fanny, Hegedűs Hanga, Márton Előd, Villant Bálint) 
Brighella Díj: 3.14 NA (Nagykálló, Korányi Gimnázium, drámatagozat)
Pulcinella Díj:  3 kör, 1 szív (Mozaik Színkör, Gyöngyös - Várfi Norina, Monostori Máté, Pifkó Tamás, Prezenszki Attila)
Gratulálunk! Jó mulatság volt!
A találkozó zárómondataként Regős János bejelentette, hogy az MSz-JSz az improvizációs fesztiválokat alapító elnöke, az „ImproFeszkó” kitalálója, Lengyel Pál emlékének szenteli. Hivatalos elnevezése a jövőben: Farsangi rögtönzések – Improvizációs Fesztivál in memoriam Lengyel Pál.
NAL
Köszönet a nélkülözhetetlen segítséget nyújtó partnereinknek: a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskolának (Keresztúri József és Eck Attila), a békéscsabai Féling Színházi Egyesületnek (Steinweder József), a vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központnak (Rajner Ágota), a nyíregyházi Vásárhelyi Tehetségpontnak (Demarcsek Zsuzsa), a pozsonyi Gurigongo Symposiumnak és a Rév Egyesületnek (Tóth Gábor), valamint (kétszeresen) a gyöngyösi Mozaik Színkörnek (Válik István).

Az előzményekről már többször beszámoltunk, most csak röviden: pályázati támogatás hiányában sokáig úgy tűnt, hogy ebben az évben nem lesz Impró-feszkó.

Egy felkavaró fesztiválról - Balassagyarmat 2012

Az Escargo, a Foster és a Mrožek darab, a Phaedra valamint a VMG-és előadások kapcsán valamiféle generációs vadság, düh kifejeződését éreztük, sokszor ügyetlen és/vagy zavaros színházi megfogalmazásban, de mindenképpen szembesülésre kényszerítően. Ez hihetetlenül izgalmas volt.

Szilágycsehi színjátszók a Szatmárnémeti Északi Színház színpadán

Az Ady Endre Társaság, a Szatmárnémeti Északi Színház és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium társszervezésében január 22-29. között hatodik alkalommal került sor Szatmárnémetiben a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozatra. A január 22-én délután 17 órakor kezdődő kulturális esemény az idén az Egycsillagú égbolt nevet viselte.

A gyöngyösi szobaszínházi fesztiválról

Fesztiválszervezésre adtam a fejem. Húsz éve 'színjátszózom', hat éve saját csoportot vezetek, három éve járom rendszeresen a fesztiválokat, és most én is szerveztem egyet. Az egyes szám, első személy persze meglehetősen nagyképű dolog, hiszen akadtak azért segítőim. 

A XIX. Kis-Küküllő Menti Műkedvelő Színjátszók Találkozójának díjazottai

Erdőszentgyörgyön a XIX. alkalommal megrendezett Kis-Küköllő Menti Műkedvelő Színjátszók Találkozóján a zsűri (Kocsis Tünde, Nagy Gábor, Solténszky Tibor) a következő okleveleket osztotta ki:

Beszámoló a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozójáról

Zúzmara borította a fákat, mikor szombat reggel felkeltem. „Á, nem baj. Ma úgyis KISZT-en leszek, úgyse látom.”

Két előadásé a 2011. évi Paál István Diploma (Magyarország)

A Magyar Szín-Játékos Szövetség ez alkalommal hatodszor ítélte oda az előző évad legjobb előadásának járó Paál István Diplomát.

Tartalmasan a Feszt-Fest fesztiválról (Magyarország)

Boldog színházi (ön)tevékenység

Boldog színházi (ön)tevékenység
Az idén negyedik alkalommal megrendezett Feszt-fest célja, hogy reprezentatív csokorba szedje
a diák és felnőtt műkedvelő előadások legjobbjait a fővárosi közönség számára, hiszen az amatőr
színjátszó fesztiválok többsége vidéken zajlik. Tíz előadást láthatott az érdeklődő az Eötvös 10.-
ben megrendezett kétnapos fesztivál alatt – amelynek szüneteiben Cserje Zsuzsa, Csizmadia Tibor
és Solténszky Tibor vezetett szakmai beszélgetéseket –, s ezek majd mindegyike díjnyertes. De a
válogatás nem pusztán ebből a szempontból reprezentatív, hanem a korosztályokat és a társulati
profilokat átfogó merítés miatt is: fellépett itt gyerekszínház, diákszínház, faluszínház és kísérleti
színházi műhely. Jóllehet az ilyesfajta be/felsorolás azt sugallja, mintha a kortárs színházi trendekre
való érzékenység csak az utóbbi (felnőtt) társulatok munkáit jellemezné, ez téves képet adna a
fesztivál egészéről, amelynek üdesége abból is fakad, ahogyan a meghívott gyerek- és diákelőadások
némelyike meglepő természetességgel „színháztudatos”.
A Pécsi Müszi előadásában például a diákszínészek, mellőzve a jelmez/díszlet/kellék segítő
eszközeit, kizárólag a színészi játékra, éneklésre, interaktív játékokra hagyatkozva viszik színre
Büchner Leonce és Lénáját, amely saját adaptációjukban a Vagy-vagy! címmel egészül ki, utalva
a felnőtté-válás probléma-körére. Tóth Zoltán rendezésében erre a témára épül a felnőttség elől
sikertelenül menekülő páros története: mintha osztályteremben lennénk, a szétszórt székek közt
farmerruhás diákok vázolják a szerelem kibontakozását, a világ álságaira kamaszkori tisztánlátással
pillantó filozófiát. Vázlatot, összképet látunk, amely egy ismerős és általános (rituális) folyamatot
sűrít előadássá, olyan érzékenységgel, hogy a fent említett eszköztelenséget ruházza fel színházi
jelentéssel (a civil ruha így minősül át korosztály-jelmezzé) – ám részben ez a vázlatosság okozza a
figurák elnagyolt kidolgozását, és a történet fordulatainak egyneműsítését.
De színpadtudatos játékban a lendvai Carpe Diem Színjátszó Csoport előadása sem szűkölködik,
habár az Inferno témaválasztása első blikkre merész túlvállalásnak tűnik: hogyan is lenne képes
a médiát és a mindennapi világot uraló erőszakot a banalitásokon túllépve színpadra tenni egy
katonaruhába öltözött kiskamasz gyereksereg? Hát sok és önreflexív humorral. A híradó-jeleneteket
megelevenítő játszók ugyanis egy adott ponton, a rendező Mess Attilla ellen lázadva épp azt
kifogásolják, ahogyan ők maguk is eszközzé, egy koncepció végrehajtóivá válnak az előadásban.
A füleki Apropó Kisszínpad Jó palócok című előadása a palóc identitást viszi színre egy elrajzolt népi
világ kulisszái közt. Szvorák Zsuzsanna rendezésében a párválasztás bonyadalmairól szóló jeleneteket,
valamit a szokásokon és tájszóláson finoman ironizáló szösszeneteket végül esküvőbe futtatja az
élőzenével kísért előadás.
A legkisebbek előadása, a siófoki Turbó Csiga együttes mesejátéka, A nap leánya jó ízléssel és
sugárzó játékkedvvel megvalósított produkció. Jó gyerekelőadást csinálni nehéz feladat, ahhoz, hogy
ne édelgésként hasson, partnerként, aktív nézőként kell tekinteni a gyerekekre.
Sajnos ezt a feladatot épp a felnőttek gyerekeknek szóló játéka, Simor Ágnes Társulatának
Holdasszony, napember című előadása nem vette figyelembe: bár igéző a színészek akrobatikus
tudása, a pompás jelmezek, épp a fantáziát mozgásba hozó részletgazdag interakciók hiányoznak
belőle.
A felnőtt mezőny előadásai a színjászás másfajta minőségét képviselik, és ez a különbség az
értelmezés nyilvánvaló összetettségén túl a mesterségbeli eszköztár gazdagságában, a személyiség
tudatos színházi használatában ragadható meg.
A Körmendi Kastélyszínház Társulat háromszereplős kamaradarabja egy hármas férfibarátság
révén tárja elénk az emberi viszonyok árnyalt dinamikáját. Yasmina Reza Művészet című darabja
köznapi emberekről szól. Szegezdi Róbert rendezése a józan paraszti ésszel szembenállónak
mutatkozó konceptuális művészet (egy monokróm festmény megvásárlásának) apropóján a köznapi,
a normalitás alig látható megbillenéseire mutat rá, és Szép Dániel, Vörös Zsolt valamint Tahin Zsolt
ennek megfelelően mozdul el a „természetes” hangvételű játéktól a groteszk – rappelésbe, tikkelő
szövegismétlésbe, vagy éppen verekedésbe, pofozkodásba hajló – stilizációig.
A Lovászi Faluszínház Testamentom című előadása népi világba kalauzol, és az eltartott játék
komikuma révén ígéri azt, hogy a közhely-fordulatokat ismerő nézői elvárást cselesen irányítva akár
a történetszövés, akár a játékmód által meglepi a nézőt. Ezt az ígéretet nem váltja be az előadás, a
humorosság szintjén marad – így is szórakoztató.
A pápai Telesztrion Színházi Műhely Marquez Szerelemről és egyéb démonokról című regényéből
ihletődött előadása a prózai színházat ötvözi a mozgásszínházzal. Baljóslatú, szenvedéssel átitatott
világot teremtenek a testüket maximális energiával uraló előadók, és kreatívan használják a
multifunkcionális díszletet – a központi emelvény kanapés felső szintje és az alatta vasrudakkal,
láncokkal felszerelt edző-kínzó-terem jelzi a kolostoron kívüli vagy azon belüli világot. Az előadásnak
mégsem sikerül maradéktalanul beszippantania a nézőt, mivel a zárt esztétikai nyelv, az egyfajta
hatáskeltés, az állapotképek egyenfeszültségű láncolata nem csak a figyelmet tompítja el, de a
történet emberi tétjeit is homályban hagyja. Nem mindenütt: a kiugrott pap és a tragikus sorsú
gyereklány szerelmének kézzel-lábbal való rebbenékeny „eltáncolása” találóan beszél a törékeny lelki
és testi vonzódásról.
Szintén Marquez-szövegeket, a Tizenkét vándor novellát dolgozta fel a Trainingspot Társulat. A
Labirintusokban (rendező: Papp Gábor) titokzatos módon érnek össze az emberi történetek, a
jelenetek tér-ideje állandó alakulásban van, hol egy szálloda szobáiban, hol egy étterem számozott
asztalainál, hol kórházban vagy őrültek házában zajlik az élet. Ez a képlékenység lebegő, éteri világot
hoz létre, ugyanakkor a gyakori és nehezen követhető tér- és szerepváltások nem jelölnek ki olyan
dramaturgiai súlypontokat, amelyek által talán hatásosabban bontakozhatna ki a helyszínek által
kódolt életmetaforika; vagy a valóság-fikció problémája, amely egy úton lévő író alkotói tusakodása
révén szivárog be az előadásba: mintha az előadás szereplői egy könyvben, a fantázia világában
születnének meg, hogy át-átlépjenek egy valódibbnak tűnő valóságba.
A fesztivál utolsó, egyik legjobb előadásaként a Játsszunk Oidipuszt!!! Avagy Oidipusz a színházi
játékhelyzet pőre valóságából indul ki, és az erre irányuló poénok burjánzásának fokozatos
elcsitulásával nyit teret a thébai király tragédiájának. A Laboratorium Animae Társulat blődli-
rengetege szórakoztató, ez a könnyedség önmagában kisebb sírt ásna az előadás alatt, de nem
ez történik: Sardar Tagirovsky rendezése profi arányérzékkel adagolja a különböző műfajok és
előadásmódok – stand-up comedy, árnyjáték, kibeszélő show, és az amatőrszínház kliséinek –
paródiáit, miközben a mitikus történetet a kezdeti jelzészerűségből kidolgozott drámai jelenethez,
az önnyomozás megrendítő eredményéhez vezeti. Anélkül persze, hogy végleg lemondana a kiszólás
jogáról és öröméről, hiszen a történetértés szempontjainak párhuzamossága, a tragikomikus
kettősség nem csak az emberi természetről beszél lényegien, de a színházi befogadás természetéről
is.
Varga Anikó

(Revizor)Boldog színházi (ön)tevékenység

Az idén negyedik alkalommal megrendezett Feszt-fest célja, hogy reprezentatív csokorba szedjea diák és felnőtt műkedvelő előadások legjobbjait a fővárosi közönség számára, hiszen az amatőrszínjátszó fesztiválok többsége vidéken zajlik.